Csodálatos kihívás, mely az adrenalinszintet már indulás előtt fokozza.
Közel 3000 km leküzdhetőnek tűnik, de az érzés, hogy a motorunkban jobban bízunk, mint magunkban, furcsán elbizonytalanít. Amikor megcsillan a napsugár a tűzpiros Ducatik oldalán, átjár minket az érzés, hangjuk hallatán átszellemült arcokat látok körös-körül.

A túra megbeszélése után az első kilométereken nem találjuk a helyünket a bukósisak mögött, látszik, mindenki beleéli magát kellőképpen. Viszonylag rövid idő alatt a határhoz érünk, és átlépve Ausztriába halk kuncogást hallunk a motoroktól… igen, az utak más minőségűek!

Első napunk vége egy 400 kilométeres motorozással záródik, apró osztrák falvakkal, illetve az Alpok rabulejtő domborzatával, illatával tűzdelve. Hermagorba értünk…
Aki nem mindennapos túrázó, az nem lepődik meg, hogy a két deciliteres poharat két kézzel emeli fel  !
A másnapot mindenki feszülten várja, hiszen az Alpok útjain motorozunk, hegyi pályákon, ami a Ducati versenyszellemmel feltöltődött motorost igazán felcsigázza.

A reggeli indulást mindenki betartja, kezdődnek a hegyi szakaszok! A látnivalóról a képek többet visszaadnak, egyszerűen pazar.
Az út utolsó szakaszára verseny alakul ki, ahol a Ducatik érzik magukat a legjobban. Egy hegygerincen megállva teljesen ledöntött hátsó gumik, és a motorokból áradó versenyszag fogad, az útszakasz végéig feltölt energiával. Ezen nap hossza 350 km.

 A hegyi szakasz megtette hatását, másnap mindenkire kiült a fáradtság. Ehhez az is hozzásegített, hogy az Alpesi pincérhölgyek társaságát élveztük majdnem hajnalig.
A két napos túra után egyre kiélezettebbek lettünk a Célpontra, a Bolognai Ducati gyárra. A harmadik nap elindultunk a maradék 400 km leküzdésére. 

Fenomenális látvány, a motorok kecses vonalvezetése, ahogy a kanyargós utakat birtokolják, és itt döbben rá az ember, mennyire értelmet ad a Ducatis életérzés.
A Bolognába vezető út esővel tűzdelt, de egy motoros túrához ez is elengedhetetlen.
Érkezés Bolognába!

Nyitott sorompó fogad…vártak minket…ahogy írom kiráz a hideg.
Elszeparált parkolóba vezetnek, és képekről ismerős arcok jelennek meg, elegáns öltözetben…A Ducati gyár vezetősége!

Nem tudom az olvasóval megosztani azt az élményt, ahogy szó szerint egyesével végignézik a motorjainkat, kutatva ki-milyen változtatást eszközölt…megsimogatva, megdicsérve a szerepüket kiválóan teljesítő bolognai gyöngyszemeket… Döbbenetes!

Először az étterembe vezettek minket udvariasan, ahol az összeszerelő team-től  elszeparálva a híres Ducati kantinban ebédelhettünk. Ezután a Ducati Desmo Bárba Olasz stílusban kávéztunk, ezt már a dolgozókkal tehettük, akik elhivatottak a márka felé, tudják és szeretik amit csinálnak.
A Ducati múzeum a motorkerékpárok fellegvára, ahol megcsodálhatjuk a motorokat 1-6 hengerig, a korukhoz képest lenyűgöző teljesítményekkel. Testközelből szemléltük a Ducati DESMO GP 2003-as versenymotorját. A Múzeumba tett látogatásunk után mindenki meggyőződött arról, hogy a Világ legjobb motorja már évtizedek óta a Ducati.

Végigvezettek minket a gyártósoron, ez szintén az előző tényt erősítette, hiszen minden alkatrésze a világ több pontjából származik, csak egy a lényeg, hogy a legjobb minőségű legyen!
Végigkísértük a 2008-es modellek gyártásának egy-két szakaszát, a műszerek, illetve a technikai fejlettség is lenyűgöző. Ennek ellenére hűen a Ducati –hoz nem egyes munkafolyamatok gyorsasága, hanem a minősége a fontos!

A gyárban van egy elszeparált rész ahol a Ducati versenymotorokat készítik, tesztelik. Ebbe a részbe nem nyertünk betekintést, de az ajtón lévő kisablakon bekukucskáltunk... Ha saját szavaimmal kell megfogalmaznom, leginkább egy laboratóriumra hasonlít.
Fél napos gyárlátogatásunk után büszkén ültünk motorunkra, elégedetten a háttérben rejlő precizitással, minőséggel, szakemberek munkájával.

Este családias vacsora fogadott, előkelő környezetben, ahol átbeszéltük a látottakat, hallottakat, és mosolyogva hallgattam, ahogy rádöbbentünk - mi jól választottunk - nekünk Ducatink van.
Másnap szabad programok, hazaút közel 800 km.

Ha egy pár mondatban kellene jellemeznem: 

Egy élmény, amit a Ducati adott és senki többet el nem vehet.
Fanatikus motorgyártó, aki több mint 50 éve azon dolgozik, hogy utasa elégedett legyen, és mindig a versenytársak előtt járjon, mindezt 50 éve el is éri!!!

Köszönetet mondunk a túráért:

Mathias Pasquali, Maráczi Zsolt, Szakos Zsolt és mindenki aki a rendezésben, lebonyolításban segített.